Közel egy hónapja volt az utolsó túránk, hiába volt szép idő, sajnos nem tudtunk menni. Ennek egyik oka az volt, hogy Orsival felváltva betegeskedtünk valami megfázásszerű betegséggel, illetve október közepe óta egy gyönyörű brit rövid szőrű cica boldog gazdái vagyunk, akit kiskorára tekintettel nem szerettünk volna egyedül hagyni (róla lesz majd külön bejegyzés). Az október végi(!) utolsó gyönyörű hétvégét viszont szerettük volna kihasználni, miután felépültünk a betegségből és a cica is megszokta az új helyét. A választásunk a 6. szakasz befejező részére esett, ilyen gyönyörű időben szerettünk volna elbúcsúzni a nagyon megkedvelt Balaton-felvidéktől. Így jött a tervezgetés, hogy hogyan is jutunk le Balatonhenyére, ahol a múltkori túránkat abbahagytuk. Szerencsére utolsó pillanatban sikerült egy Révfülöpre tartó oszkár telekocsit találnunk, így a ködös szombat reggelen elindultunk lefelé – egy darabig most utoljára – a Balaton felé. Fél 12-re már napsütésben érkeztünk meg a vasútállomásra, ahová rövid várakozás után befutott a buszunk, amelyen mi voltunk az egyetlen utasok…
Nem sokkal fél 1 előtt érkeztünk meg végül Balatonhenyére, a múltkori szuper kétnapos túránk végpontjára. Leszállás után befújtuk magunkat kullancsriasztóval, nekivetkőztünk és indultunk Nagyvázsony felé. 15 km várt ránk, egy nagyobb, de nem vészes emelkedővel. Az itiner 4 órás szintidőt írt, mi elhatároztuk, hogy ha van mód, akkor kicsit meghúzzuk, 17 óráig van nyitva a vár Nagyvázsonyban és azt szeretnénk megnézni.
Balatonhenye – indulás Nagyvázsony felé
Az út rögtön emelkedővel indul, a térkép szerint meredekkel, de mi csak egy laza emelkedőt találtunk. Kicsit nehezen rázódunk vissza az elmúlt hetek gyengesége után a túrába, de mire bemelegednénk – legnagyobb megdöbbenésünkre – már meg is tettük az emelkedő első részét. Egy kis fennsíkra érünk, hasonló mint a múltkori tanúhegy tetején (a Fekete-hegyen), vagy mint nyáron a Rax fennsíkon, csak kövek nélkül – mindenesetre piszok jól nézett ki.
Kis fennsík Balatonhenye felett
A hangulatos kis fennsíkról hamarosan nekifordulunk az emelkedő második részének, de előtte találtunk egy kilátópontot, ahonnan még egyszer utoljára rá tudtunk nézni a Balatonra és a Káli-medencére – ezzel búcsúzunk is tőlük, de nem örökre!
Távlati kép a Káli-medencéről
Távolban a Balaton – még egyszer utoljára
És feltűnt még a Badacsony sziluettje is
Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásba, indultunk tovább Nagyvázsony felé, bevetettük magunkat a csodálatos őszi színekben pompázó erdőbe.
Csodálatos őszi erdő
…és bokáig érő levelek
Bokáig gázolunk a színes levelekben, élezzük a késő őszi csodálatos időt, hiszen a fene gondolta volna, hogy október végén egy szál pólóban fogunk túrázni…Az emelkedő folyamatos, de egyáltalán nem megerőltető, az erőnk visszatért szépen lassan, biztosan haladunk a 4 km/h-s tempó felett. Hamarosan elérjük a mai táv csúcsát, szépen lassan ereszkedünk lefelé a csicsói erdő felé. Kisvártatva az erdei út egy murvás erdészeti útra visz, biztosan ez megy majd az erdészház felé, ahol a mai egyetlen útközbeni pecsételés lesz.
Murvás út a Csicsói erdészház felé
És igen, hamarosan előbukkan a fák közül a Csicsói erdészház és az erdei iskola. Pecsételünk a vele szemben lévő esőbeállónál – és eltűnődünk, hogy milyen jó lenne, ha minden pecsételőhelynél lenne egy esőbeálló, vagy legalább néhány pad, mint itt…Negyed órával előbb érkeztünk, mint itiner szerint kellene…hát ahhoz képest, hogy nem érezzük magunkat túl jó erőnlétben, jól megyünk 🙂 Meglesz így az a vár 🙂
A Csicsói erdészháznál lévő pihenő
Az erdészház után folytatódik a murvás út, ráadásul van benne egy nagyjából másfél km hosszú nyílegyenes szakasz is.
Az erdészház után is marad a murvás út
A hosszú egyenest egy országút töri meg, az azon való átkelés után visszatérünk az erdőbe, ráadásul egy vadabba…érezni, hogy közel már a Bakony…
Vissza az erdőbe és a bokáig érő levelekbe
A Bakony érzést erősíti amikor megjelenik mellettünk egy mély árok – teljesen déja vu érzésünk van-, Orsival egyszerre mondjuk ki a Tűzköves árok nevét…levelek, kopasz erdő, ősz – egy évvel ezelőtt a Kelet-Bakonyban láttunk ehhez nagyon hasonlót – jó, az egy kicsit vadregényesebb volt, de az érzés ugyanaz.
Vadregényes táj – mintha a Tűzköves ároknál lennénk ismét
Elhaladunk a Tálodi kolostorrom mellett – amely csak egy darab fal, majd hirtelen kiérünk az erdőből egy szép nagy rétre.
Valami készül…
Ahogy haladunk előre, egyre inkább az az érzésem, hogy valami vár ránk a fasor végén…közeledünk már Nagyvázsonyhoz, hamarosan látnunk kellene a Kab-hegyet…aztán egyszer csak véget ér a mező és a fasor és ott van a távolban a Kab-hegy a két ikonikus toronnyal. Milyen picinek és közelinek látszik, pedig több mint 10 km innen és 400 méter felfelé…
Felbukkant a Kab-hegy, az ott már a Bakony
De most nem arra megyünk, így elfordulunk Nagyvázsony felé. Még nagyjából 3 km van a végéig, a jó időnek és a város közelségének köszönhetően megszaporodnak az emberek az erdőben. A város előtt egy rövid, de komoly emelkedőt kell leküzdenünk, a jutalmunk az ott lévő pálos kolostor rom, ahol Kinizsi Pál sírja is található.
Előbukkan a pálos kolostor romja
Ami megmaradt a kolostorból
Kinizsi Pál sírja
A kolostorrom megtekintése után indulunk tovább, innen már nincsen messze Nagyvázsony, pillanatokon belül beérünk a házak közé, majd nemsokára felbukkan a vár is, mai túránk végpontja.
Megérkeztünk Nagyvázsonyba
És kisvártatva előbukkant a vár is…
Pár perccel múlt négy óra, bőven az itineres időn belül vagyunk – pecsételéssel és kolostorrommal együtt is, ami igencsak örvendetes, hiszen így meg tudjuk nézni a várat. A pénztárban azonban közli a mogorva hölgy, hogy a vár fél 5-kor bezár, így is meg akarjuk-e nézni? Kicsit furcsálljuk, hiszen a honlapon 17 óra van írva, az idő gyönyörű, a környék és a vár ennek következtében tele van látogatókkal. Biztos unja már, vagy nem tudom, fura és érthetetlen, ennek ellenére azért bemegyünk.
Hát a vár annyira nem nyűgözött le, alig van felirat és információ a várról, egy csomó vitrin üres – állítólag most lesz majd egy nagy felújítás, de akkor is. A kilátás szép a tetejéről, de ennél egy kicsit többet vártam azért. A környéken Szigliget és Sümeg is milliószor jobb ennél a várnál.
Leó a Nagyvázsonyi várban
Kilátás a várból Nagyvázsonyra
Fél ötkor kiraknak bennünket a várból, az előtte lévő padra leülünk egy kicsit, átöltözünk, eszünk. Sikerült hazafelére is találnom egy oszkáros utat, öt órára beszéltük meg a találkozót a község központjába. Úton a találkozó felé még egyszer visszatekintünk a várra – mögötte a Kab-heggyel gyönyörű képet ad.
A nagyvázsonyi vár – háttérben a Kab-hegy
Maga a túra egyébként nem volt különleges, sőt a korábbiakhoz képest igencsak visszafogott volt a látnivalók tekintetében. Azért volt inkább érdekes a túra, mert egyrészről ezzel búcsúztunk a Balaton-felvidéktől, másrészt ezzel ismét meglett egy teljes szakasz, valamint van egy igen hosszú összefüggő részünk – Kőszegtől Városlődig. Attól a Balaton-felvidéktől búcsúztunk egyébként, amely az elmúlt időszak legnagyobb pozitív meglepetése volt a számunkra. Nem gondoltuk, hogy ennyi remek túra, hegy, kilátó és vár van errefelé. A Balaton-felvidék esetén sajnos rögtön megy az asszociáció a vízre és a fürdésre, pedig sokkal, de sokkal több van itt. Mi nagyon megszerettük ezt a környéket, biztosan vissza fogunk még ide térni. Hazaérkezés után rögtön rá is bukkantunk a Balaton-felvidéki kék túrára, amelyet felvettünk a terveink közé, biztos, hogy ezt is meg fogjuk csinálni majd!
De addig meg megy a tervezgetés, a télen mindenképpen szeretnénk a két Magas-Bakonyi túrát (Városlőd-Bakonybél és Bakonybél-Zirc) megcsinálni, és ezzel nagyjából lezárni a Dunántúlt – a hivatalos lezárás majd a legutolsó Írott-kős túrával lesz majd. És már nézegetünk előre, hogy hogyan tudjuk majd az Észak-keleti részt megcsinálni. Artúr – a cica – kicsit megbonyolítja a többnapos túrákat, de biztosan találunk rá módot, hogy befejezzük. Ezzel a szakasszal már 830 km-ünk van, alig 300 van már csak hátra, nagyon elszántak vagyunk, hogy megcsináljuk a kéktúrát! Már alig várjuk a következőt is! 🙂
OKT 6. szakasz: Badacsonytördemic – Nagyvázsony
Ebből teljesítve: Balatonyhenye-Nagyvázsony
Táv: 14,9 km
Szintemelkedés: 295 m fel, 265 le.
Érintett települések: 2 db (Balatonyhenye, Nagyvázsony)
Pecsétek: 3 db.
Összesen:
Táv: 830 km (71%)
Pecsétek: 114
A szintemelkedés
Az útvonal
